Sörfajták, típusok

A lager sör

A Lager sörök alsóerjesztésű sörök, főzésükhöz csak a meg nem termékenyített nőivarú komló virágát használják fel. A sör gyártása során alsóerjedésű élesztőt használnak, maga az erjesztés pedig viszonylag alacsony hőmérsékleten (6-8 °C) történik. Az érlelés időtartama minimum egy hét, hőmérséklete pedig körülbelül 0-1 °C. Alsóerjesztésű sört elöször a XIX. században főztek a különböző ipari-élelmiszeripari felfedezéseknek köszönhetően. A legfontosabb ezek közül a Louis Pasteur által szabadalmaztatott eljárás, a pasztőrözés, melynek során a sört fejtés előtt egy-két percre 70 °C-ra melegítik fel, minek hatására a sörben maradt mikroorganizmusok elpusztulnak. A másik jelentős találmány pedig a hűtőgép volt. E két felfedezés alkalmazásával a sörök jóval tovább megőrizték/megőrzik minőségüket. Ettől kezdve az alsóerjesztésű sörök átvették a vezetést a felsőerjesztésű söröktől. A XIX. században születtek azok a sörtípusok, melyek máig is meghatározó szerepűek. A szó eredete a német lagern szóra vezethető vissza, melynek jelentése "tárolni".

Foster's logó San Miguel logó Stiegl logó Krombacher logó Karlovačko logó Platan logó Innis & Gunn logó

A pils sör - Pilsener/Pils/Pilsner

A Pilseni sör 1842-ben született, a csehországi Pilsenben. Korábban a sörök jellemzően sötét színű, sűrű italok voltak, a pilseni volt az első világos sör, amely mára a legmarkánsabb sörtípussá vált. A pils tipusú sörök jellegzetes, kesernyés ízüket bőséges Saazer származású komlótartalmuknak köszönhetik. Alkoholtartalmuk 4 és 5% között van. A pilseni típusú sörre jellemző, hogy a sörfőző víz lágy és sószegény. Sok szén–dioxidot tartalmaz, jellemzője a tartós, szép hab.

Krombacher logó Zipfer logó St.Michaelsberg logó Praga logó Birra Moretti logó

A barna sör

A barna sör készítésének első lépéseként az árpából malátát kell készíteni. Ehhez a gondosan megtisztított árpát beáztatják, 2-4 nap alatt az árpa kb. 50% vizet vesz fel. Az áztatott árpát magas páratartalmú, meleg helyiségben szétterítik, csíráztatják. A sörmaláta így 8-10 nap alatt készül el, a csírakezdemények eltávolítása után a gabonaszemeket kiszárítják. A kiszárítási folyamat időtartama és hőmérséklete meghatározza az elkészült maláta típusát. Malátakészítéskor tulajdonképpen olyan enzimek aktiválódnak és termelődnek, amelyek a sörfőzés azaz más néven cefrézés során a malátában található keményítő és egyéb makromolekulák bontását végzik.
A pörköléstől függ, hogy barna vagy világos sört kapunk a nevelés végén. A barna sörök készítésére pörkölt maláta is kell, mely célból a megnedvesített malátát forgó dobokban 120-130 °C-ig hevítik fel.

Krombacher logó Newcastle Brown Ale logó Praga logó

A búza sör

A búzasör egy bajor eredetű sörfajta, mely ugyan hazájában is csak az utóbbi két évtizedben kezdett el igazán hódítani, de az utóbbi pár évben már nemcsak Közép-Európában, hanem szinte a világ minden pontján népszerű itallá vált.a közhiedelemmel ellentétben az 1516-os bajor tisztasági törvény (Reinheitsgebot) nem az árpamalátát, hanem a malátát írta elő egyedüli lehetséges keményítő tartalmú alapanyagként. Mivel a búzasör - legalábbis részben - nem nyers búzából, hanem búzamalátából készül, így használata sosem ütközött a bajor tisztasági törvénybe.
A búzasörök két csoportra oszthatók, mint az élesztős búzasör ("Hefeweizen"): ennél a búzasörfajtánál előre szigorúan számításba veszik a palackban történő erjesztést a fennmaradó extrakt és az élesztőmennyiség beállításával, ennek megfelelően az a sörfajta különös pontosságot igényel a sörgyártás ászokolási fázisában. Másik csoport a szűrt búzasör ("Kristallweizen") amely egy szűrt, tükrös búzasörfajta, amely már a sörgyártás szűrésen kívüli többi folyamatában is eltéréseket mutat az élesztős búzasörhöz képest.

Krombacher búza logó Stiegl logó St.Michaelsberg logó

Az ízesített sör

A 1900-as évek elején a nyári forróság és a szűkös sörkészlet vezette egy München mellett söröző tulajdonosát arra a gondolatra, hogy a szomjas biciklizőket (Radler=kerék) limonádéval higított sörrel kínálja. Azóta is a német, osztrák piacokon népszerűek a különböző söralapú kevert italok, amikor általában 50-50%-ban keverik a sört egy szódás gyakran édes üdítőitallal. A jellemezően 2-3% alkoholtartalmú italt külön néven illetik a párosítás szerint. Limonádé+sör=Radler (franciáknál "panaché"), Cola+sör=Diesel, Gyömbér+sör=Shandy.
Britektől és Belgiumból érkezett a "lager top" kategória, ami hagyományos eljárással főzött 5% feletti sört jelent, speciális alapanyagok, pl. friss meggy, vagy citrus sűrítmény hozzáadásával. Ezek az édes üdítővel, limonádéval kevert sörmixek helyett eredeti alkoholtartalmát megőrző valódi sört kínálnak cseppnyi eredeti citrommal felfrissítve, vagy más gyümölcs sűrítménnyel ízesítve, mint pl. a Mort Subite Kriek lambic sör, melyet friss gyümölcs hozzáadásával 3 hónapon keresztül érlelnek tölgyfahordókban. A gyümölcsöt általában természetes formájában adják hozzá az első erjedést követően.

San Miguel logó Zipfer logó Mort Subite logó

A cider

Almából készül, de nem igazán almabor, mert többnyire enyhén szénsavas, akár a tradicionális angol sör, az ale. Alkoholtartalma is körülbelül a sörével egyezik meg. Íz-skálája a "csont száraztól" az egészen édesig terjed, és a szénsavassága is igencsak tág határok között mozog. Sőt – a borhoz hasonlóan – telente előszeretettel fogyasztják forralva is.
Legnagyobb népszerűségnek a Brit-szigeteken örvend, ahol a cidernek számtalan fajtája és márkája létezik. Pedig nem is angol eredetű. Franciaország normandiai vidékeiről származott át a 9. században a normann hódítókkal együtt a szigetországba. Az első ciderkészítők 1205 körül, "Földnélküli" János király uralkodása alatt telepedtek le Norfolkban, Richmond közelében. Az almából erjesztett ital oly hamar népszerű lett, hogy hamarosan egész Yorkshire-ben készítették. S a "cider" szó is bekerült az Oxford English Dictionary 1315. évi kiadásába.

Bulmers Cider logó Fizz cider logó Sherwood logó

Az Ale típusú sör

Az Ale tipusú sörök felsőerjesztésű sörök. Ekkor ún. felsőerjesztésű élesztőt használnak a főzés során. Az Ale-eket közel szobahőmérsékleten, 10-21°C fokon, viszonylag rövid ideig erjesztik. Az erjesztés módjának köszönhetően az élesztő sok mellékterméke marad a sörben, ettől lesznek az ale-ek oly jellegzetes - bizonyos esetekben gyümölcsös, olajos - ízűek. Az ale-eknél nagyon fontos a fogyasztási hőmérséklet, ami semmiképp sem lehet túl alacsony, mivel ezek a sörök 10-15°C fok körül mutatják teljes ízüket.
Az ale-kategória a legszélesebb körű sörfajtákat foglalja magában, például a keserű (bitter) söröket, a világos (pale) söröket, a barna (porter) söröket, az erős barna söröket (stout), az árpaborokat, az apátsági v. trappista sört, a lambic, valamint az alt sört. A sörök e tipusával elsősorban Nagy-Britanniában, valamint a házi sörfőzdékben találkozhatunk.

Newcastle Brown Ale logó Imperial ale logó

Az alkoholmentes sör

A normál sörök esetében a cefre szárazanyag-tartalma 11 % körül van, az alkoholmentes sörök viszont 6 %-os sörléből készülnek. Minimális alkoholt egyébként, (legfeljebb 0,5 térfogat százalékot) néhány alkoholmentesnek nevezett sör is tartalmaz.
A sör a legegészségesebb alkoholos italok egyike, terhes vagy szoptatós nők is előszeretettel fogyasztják. Sörfogyasztás után néhány órán belül ezért tilos gépjárművet vezetni. Mindezek miatt elterjedt az alkoholmentes sörök készítése, amelyekben aromákkal próbálják utánozni az alkohol ízét.
A sörnek nagyon sok pozitív hatása van, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, nátriumban szegény, nem tartalmaz zsírokat és 92 % felett vízből áll. Manapság Lengyelországban és Csehországban orvosi receptre is lehet sört kapni, ugyanis a vesekő betegséggel küszködőknek a társadalombiztosítás fizeti a sörfogyasztását.

San Miguel logó